De a tegnap esti legjobb momentum az volt, amikor a barátnőimmel összefogózva ugráltunk és énekeltünk az Ákos koncerten. Pont, mint 18 éves korunkban. Pedig három, különböző országban élünk épp.
És ilyenkor egy percre elhiszem, hogy az időt meg lehet állítani, hogy visszapörgessük a kedvenc részeinkhez.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
