Krakkóban az élet

Az elmúlt másfél hét nem a sok alvás miatt fog megmaradni az emlékezetemben, ha sikerült 5 órát aludni, akkor már teljesen funkcionálisnak éreztem magam. Azért a koronát a mai éjszaka tette fel, 2 óra alvás, majd tízpercek a taxiban, repülőkön, reptéren most pedig a…

Valaki másnak az életét élem.Konkrétan egy olyan nőét, aki ezúttal semmit sem felejt otthon, aki vasárnap este egy ínyenc étteremben ismerkedik a görög konyhával (fenomenális!!), majd egy élőzenés klubban megiszik két vodkaportokalet, hogy aztán hétfő délelőtt, alig 5 óra…

4.35, Krakkó. A taxi már vár a ház előtt, átverekedem magam a félig olvadt, félig fagyott hóbuckákon a kaputól az autóig. 6.00, Balice, reptér. Valami technikai izére hivatkozva késik az indulás, ráadásul ez idő alatt a beszállóajtót is nyitva hagyják, áramlik is a friss,…

Már majdnem el is felejtettem, hogy milyen. Amikor már első pillanattól fogva tudod, hogy tetszik és lázasan agyalsz, hogy az általa leadott testbeszédjelek, az általános, az emberek nagy részére kiterjedő szimpátia megnyilvánulásai, vagy ez a mosoly tényleg neked szól, és ma este…

Elmentem ma fodrászhoz, hogy újra egyenletesen legyek vörösesbarna. Amikor hazajöttem és leültem a fotelbe internetezni, a macska felugrott a fotel támlájára, megszaglászta a hajamat, majd beleharapott a fejembe. Ilyen negatív kritikát még sohasem kaptam. Persze az is lehet, hogy…

Mielőtt bárki is leüvöltené a fejem és a témában szerzett negatív tapasztalait zúdítaná rám, megsúgom, hogy a véleménynyilvánításom csupán féléves megfigyelés eredménye, ráadásul posztgraduálisról van szó, ahol az előadók legalább negyede külsős, az adott téma…

Általában utálok ruhákat és cipőket vásárolni, néha azonban muszáj és ha a vásárlásban örömüket lelő személyek kísérnek el, még én is túlélem valahogy az egészet. Azért az igénymeghatározási és kivitelezési képességeimen még finomítanom kell egy kicsit.Pár hete…

azaz zsíros/kövér csütörtök, a nagyböjt előtti utolsó hét csütörtökje. A lengyelek nagyon komolyan veszik a vallást és mindent, ami ehhez kapcsolódik, tehát ma, bárhova mész, pączkival* (ejtsd: poncski) fognak kínálni. Kezdődik a munkahelyen (a legkegyetlenebb munkáltató sem…

Cărtărescut olvasok reggel a villamoson, amitől nosztalgikus szomorúság lengi be a napomat, ugyanazt a dalt hallgatom kb. negyvenedszerre, és már nem zavar, hogy még mindig mínuszok vannak kint.

Szeretem az üzleti utakat, csak a stressz ne lenne, hogy most vajon mit fogok elszúrni, mit felejtek otthon, mit kések le. Kevesebb, mint két hét múlva megnézem, hogy mi igaz az Adonisz mítoszból.