Krakkóban az élet

Azok az idők, amikor a pénzköltés veszélye nélkül bemehettem egy lengyelországi könyvesboltba, végérvényesen lejártak.

A főnök kiment valamerre és ezt kihasználva a két kollegám egy felcsavart papírlap segítségével, tölcsért formálva állathangokat ad ki a teraszon, hogy az egész környék hallja, hogy itt komoly munka folyik. Totál állatkert feeling.

Tegnap esti beszélgetés:-Melyik salsasuliba jártok?-Pink&Red*.-Az a legrosszabb egész Krakkóban.Hurrá, a világrend helyreállt, máris háríthatok kedvemre, hisz nem én vagyok béna, hanem a suli gyenge. Pedig szimpik voltak a tanárok meg a hangulat, de most már kénytelen leszek…

Még Pesten megvettem a Nők Lapját, mert valaki megkért rá. Ezt most nem kifogásként mondom, hanem csak a történethűség végett, én ugyanis elég jó lapnak tartottam a Nők Lapját, ami képes túllépni a szex-sztárok-divat-fogyókúra bűvős négyszögön, most azonban már a 6.…

Tegnap megvettem a jegyet a fesztiválra (tképpen, csak az utolsó napjára), sőt vonatjegyet is vásároltam, neten. Én is meg vagyok lepődve a lengyel vasút informatikai háttérországának fejlettségén (remélem nem fogok még jobban meglepődni, mikor az érvényesnek hitt jegyemmel…

Kb. félévente kezembe kerül egy-egy könyv, ami felborítja a mindennapi életvitelemet, ugyanis annyira magával ragad, hogy napokig csak a történetben tudok létezni. Nem érzek éhséget; arra eszmélek, hogy hajnali 2 óra; a munkám még kevésbé érdekel, mint máskor; szociális életem…

Amikor ma reggel leültem a villamoson és hallottam egy reccsenést, már sejtettem, hogy baj van. Ugyanis abbéli örömemben, hogy van ülőhely, megfeledkeztem arról, hogy a farzsebemben levő kulcsom és a telefonom nem szívlelik egymást. A verekedésből a telefon került ki vesztesen,…

Szívesen írnám azt, hogy három napig buliztam, hogy voltam a Szimplában, Holdudvarban, meg minden más menő vagy kevésbé menő helyen, flörtöltem szépfiúkkal, sétáltam a Margit-szigeten, vettem egy csomó könyvet, de sajnos nem. Mármint könyvet, azt vettem, kettőt, aluljárói…

Egy tizenharmadik kerületi, harmadrangú nem fényűző szállodai szobában ülök reggel óta és még mindig a statisztikai hivatalokat nyaggatom. Végülis a várost már ismerem, a kocsmák később is nyitva vannak, semmi okom panaszra. Éhes vagyok és szomjas.

Nem mondhatni, hogy túl jól állok a tegnapi lista kivitelezésével, ugyanis eddig konkrétan két pontot sikerült letudnom, éspedig a nászajándék és a boleró vásárlást, a vonatjegyről nagylelkűen megfeledkeztem az előbbiek fölötti örömömben. Kiskabát, pontosabban boleró,…