Lassan tökélyre fejlesztem a reptérre érkezés művészetét.

Először azért, mert beszorultunk a hegyekből Bukarestbe tartó dugóba és a Predeal-Comarnic 30 kilométeres szakaszt 2 óra alatt tettük meg. Végül a baráti köröm fele azon izgult, hogy elérem-e a gépet, ugyanis őket hívtam fel kétségbeesve, hogy a) alternatív útvonalat nézzenek, b) más járatot keressenek, c) vonatokat találjanak nekem. Egyik opció sem volt életképes (nem hiába választottam a Bukarest-Budapest-Varsó járatot, hogy olcsón Krakkóba jussak). 15 perccel a check-in zárás előtt értünk oda.

Másodszor korai indulás, Ferihegyről. Hajnali ötkor a Déli Pályaudvartól kijutni a reptérre kész kaland. De Sztotin tökéletes logisztikai készségének köszönhetően (buli előtti internetes útvonaltervezés) 13 perccel a check-in zárás előtt a kezemben volt a beszállókártyám. Azt hittem, hogy reptéri kalandjaim ezzel befejeződtek, ebből is látszik, hogy nem ismerem a ferihegyi állapotokat, ugyanis több, mint fél órát álltam sorba a biztonsági ellenőrzésnél (ennél nagyobb fokú szervezetlenséget csak Milánóban tapasztaltam) és már az "Utolsó hívás"-ra értem a kapuhoz. 

Úgy kell nekem, ha rinyáltam, hogy unalmas volt 2010.