Krakkóban az élet

Még mindig rá tudok csodálkozni azokra a helyzetekre, amikor szemlesütve bevallasz valamit a beszélgetőpartnerednek és ő ahelyett, hogy ítélkezzen vagy meglepődjön, bólogatva elárulja, hogy ő is hasonló cipőben jár, és rögtön normálisnak érzed magad újra.

Sikeresen meghűltem a tegnap, így ma már marokszám szedem a Rutinoscorbint, de legalább kevesebbet vinnyogok a hideg miatt, ugyanis elfoglalhatom magam orrfújással és szipákolással. 

Épp azon frusztrálódtam, hogy még csak hétfő és hideg van, és csütörtökig nem is lesz jobb a helyzet, az egyedüli várnivaló esemény a Brüsszelbe emigrált volt lakótársam holnapi érkezése, de az még túl messze van, ahhoz, hogy már ma lehessen örülni neki, ráadásul a…