Krakkóban az élet

Mielőtt bárki is leüvöltené a fejem és a témában szerzett negatív tapasztalait zúdítaná rám, megsúgom, hogy a véleménynyilvánításom csupán féléves megfigyelés eredménye, ráadásul posztgraduálisról van szó, ahol az előadók legalább negyede külsős, az adott téma…

Általában utálok ruhákat és cipőket vásárolni, néha azonban muszáj és ha a vásárlásban örömüket lelő személyek kísérnek el, még én is túlélem valahogy az egészet. Azért az igénymeghatározási és kivitelezési képességeimen még finomítanom kell egy kicsit.Pár hete…

azaz zsíros/kövér csütörtök, a nagyböjt előtti utolsó hét csütörtökje. A lengyelek nagyon komolyan veszik a vallást és mindent, ami ehhez kapcsolódik, tehát ma, bárhova mész, pączkival* (ejtsd: poncski) fognak kínálni. Kezdődik a munkahelyen (a legkegyetlenebb munkáltató sem…

Cărtărescut olvasok reggel a villamoson, amitől nosztalgikus szomorúság lengi be a napomat, ugyanazt a dalt hallgatom kb. negyvenedszerre, és már nem zavar, hogy még mindig mínuszok vannak kint.

Szeretem az üzleti utakat, csak a stressz ne lenne, hogy most vajon mit fogok elszúrni, mit felejtek otthon, mit kések le. Kevesebb, mint két hét múlva megnézem, hogy mi igaz az Adonisz mítoszból.

Eddig nagy barátja voltam a fapadosoknak, azt hittem ismerem a kiskapukat, amikkel elkerülhető, hogy a kezdetben ellenállhatatlannak tűnő ár mágikusan ötszörösére duzzadjon a végére: kézipoggyászal utazok, van Visa Electron kártyám, nem kell elsőbbségi beszállás, és vagyok…