Egyetem1 háromszoros árat kérne tőlem, csak mert nem vagyok lengyel állampolgár. Hogy uniós az igen? nem számít, külföldiekre más szabályok vonatkoznak.
Felhívtam Egyetem2-t, ott első látásra biztatóbb a helyzet, de azért még telefonáljak holnap is, addig lecsekkolják.
Eddig a rajongás rózsaszín tükrében éltem, hiszen könnyű idealizálni azt, amit nem ismersz (jelen esetben a lengyeleket). Mert a nyelvi akadály remek szűrő, ugyanis csak azokkal van esélyed kialakítani bármiféle kapcsolatot, akik beszélnek valamilyen nemzetközi nyelvet, tehát fiatalok, modernek, ráadásul tanultabbak, nyitottabbak, toleránsabbak, mint az átlag (sztereotíp felsorolás vége). Amikor, pedig végre én is kezdtem makogni lengyelül, mindenki irtó kedves volt, és egyből a kegyeibe fogadott, hiszen sikerült összeraknom két értelmes mondatot ezen a lehetetlennek tűnő nyelven. A beszélgetések 90%-a meg arról szól, hogy honnan jöttel, mit csinálsz itt, miért pont itt, szóval nem igazán konfliktusveszélyes témák.
Titkos matematikai képletekre alapozott számításaim szerint még egy év Krakkó, aztán megérik az idő egy újabb változásra. Persze lehet, hogy elszámoltam valamit a képletben és másképp alakulnak a dolgok. Kiváncsian várom.
