Mielőtt Lengyelországba költöztem volna a tegeződés elkötelezett híve voltam. Úgy gondoltam, hogy a magázódás fölösleges ciráda, ráadásul távolságot teremt. Annak ellenére, hogy a magyar és román nyelvben egyaránt létezik az 'Ön' megkülönböztető megszólítás, a használatában jelentős különbség mutatkozik. Romániában a náladnál idősebbeket, magasabb rangúakat akár jó pár év ismeretség után sem fogod tegezni, ezzel szemben Magyarországon, az első munkanapomon azzal fogadott a nálamnál kétszer idősebb főnöknőm, hogy nyugodtan tegezzek mindenkit. És nyilván vannak kivételek, de az általános tendencia akkor is az, hogy a magyarok jóval korábban pertut isznak, mint a románok. Az angolban nincs ilyen gond, a nemzetközi vállalat vezérigazgatóját is első perctől fogva 'you'-nak kell szólítani, és nem, a You megszólítás nem helyes.

Lengyelországban előszeretettel magázódnak. Kezdetben feszélyezett, aztán megszoktam, sőt megszerettem. Ugyanis mindkét irányba működik és a nálamnál idősebbek és magasabb rangúak sem tegeznek le. Talán azért van szükségem erre, mert kell a megerősítés, hogy a milliomodik nyelvtani hibám után is komolyan vesznek, ugyanis ez a nyelvtanulósdi óhatatlanul a szülő-gyerek kapcsolatra emlékeztet.