Kezdetben jóban voltunk, a Bus TV* meg én. Ugyanis alapfokú lengyel szavak jelentek meg a képernyőn: jegy, megálló, állomás, és minden szónak az angol, francia, spanyol, német fordítása. Úgy éreztem, hogy konkrétan hozzám, a friss krakkói lakoshoz szólnak. Aztán a lengyelek biztos reklamáltak, hogy ezeket ők már rég tudják, idegen nyelveket meg nem akarnak tanulni, úgyhogy megjelentek a komplexebb "műsorok", a reklámok. Én ezt is szerettem, mert volt egy (kivételesen) tűrhetően sikerült Romániát promováló filmecske, meg valami színházas reklám, amiben jóképű pasikat mutogattak. Azonban egy idő után a Bus TV úgy döntött, hogy kihasználja azt, hogy naponta ezrek bámulják, és megneveli a népet, tehát megjelentek a társadalmi célú hirdetések. És itt romlott el a viszonyunk. Mert azt még eltűrtem, hogy a figyelmeztető kisfilmben a siető üzletembert elüti a villamos (a földön heverő aktatáska és törött karóra utal a balesetre), azt is elfogadtam, hogy a fülhallgatóval zenét hallgató tinédzsert is utoléri a végzet (összeroncsolódott fülhallgató a villamossíneken), de az öregnénit (kiömlött tej és földreszórodott macskakaja) nem tudom megbocsátani nekik.

*A jobbfajta krakkói buszokon és a modernebb villamosokon felszerelt LCD képernyőkön nézhető "adás", amit unalmadban tuti, hogy bámulsz (kivéve, ha otthon hagytad a szemüvegedet, mert akkor csak egy színes paca az egész).