Krakkóban az élet

Megkezdődött a forralt bor szezon Krakkóban. Hurrá!És most hadd ne beszéljünk arról, hogy már fél nyolckor sötétedik.

Szóval Stockholm (és Uppsala). Erdély beszámolót nem írok, mert az a találkozásokról szólt, nem pedig egy új város (ország) megismeréséről.Kezdjük a számokkal. A várakozásokkal ellentétben nem haltuk éhen, sőt még olyan luxusdolgokra is futotta, mint például ráksaláta,…

Végignéztem a hétéves kagylógyűjteményét, voltak köztük apró, alig pár milliméteres csigák is. És akkor azt mondta:-Mindenki csodálkozik, hogyan találtam ezeket az apró kagylócskákat, pedig az az igazán érdekes, hogy még mindig nem veszítettem el őket. Ez a hétéves…

Egy hétéves gyerek tanít szótagolni. És szorgalmasan kijavítgatja a nyelvtani hibáimat. Jó újra itthon lenni, Krakkóban.

Miert van az, hogy a hetfot szabadsag alatt is erzi az ember es minden balul ut ki?Vegulis nem volt rossz, csak a talpam sajog es a penztarcam. 

Szeretek hullamok ringatta hajon aludni (meg akkor is, ha kikotoben rostoklo hajorol van szo, ahonnan egy kis ablakon keresztul nyilik kilatas a varosra es az obolre). Tengeribetegseget elkerulendo, illetve a varos nyujtotta szallaslehetosegeket jobban megismerendo, ma atkoltoztunk egy masik…

Megvolt az Erdély-körút. Minden éjjel más városban aludtam és még így sem találkoztam mindenkivel, akivel szerettem volna. Holnaptól Stockholm, zsíroskenyér körút lesz, mert elfogyott a pénzem.