Szóval Stockholm (és Uppsala). Erdély beszámolót nem írok, mert az a találkozásokról szólt, nem pedig egy új város (ország) megismeréséről.
Kezdjük a számokkal. A várakozásokkal ellentétben nem haltuk éhen, sőt még olyan luxusdolgokra is futotta, mint például ráksaláta, fagyi, kis pohár sör és 200g cseresznye. Utazással, szállással, múzeumbelépőkkel, kajával, 3 metrójeggyel, plusz az uppsalai villámkirándulással együtt kevesebb, mint 200 eurót költöttünk fejenként (csak úgy összehasonlításképpen, egy hazaút - és csak az útiköltség – nem jön ki 100 euró alatt. És minimum 20 óra utazás, egy irányban. Ezt nem panaszkodásból mondom, mert jó volt otthon lenni, nagyon is, csak az árak szempontjából). Persze az éttermeket és turistaboltokat messziről elkerültük, inkább gyalogoltunk, mint, hogy tömegközlekedjünk, és irdatlan szerencsénk volt a repjeggyel, meg a reptér transzfer busszal, valamint a Modern Művészetek Múzeumában ajándékba kapott, ingyen belépővel. Na de sorjában.
Bizonyos időközönként vannak a Ryanairnek kihagyhatatlan promociói, noha legtöbbször csak az odaút oldható meg szinte ingyen, de kis szerencsével el lehet kapni olyant, hogy kevesebb, mint 10 euróba kóstáljon egy menettérti jegy. Persze ez nem hétvégi járat és a fél házzal maguk után utazók is jobb, ha elfelejtik ezeket az ajánlatokat. Arra azonban fel kell készülni, hogy a reptér csekély 100km-re van a várostól (Stockholm esetében legalábbis) és a reptéri transzfernek borsos ára van (kb. 15-18 euró a menettérti jegy). Számunka is érthetetlen okból (talán utószezoni ajánlatként, lévén, hogy a városban a szezon június-augusztus) ezt negyedáron kínálták nekünk. Titkon attól féltünk, hogy ellopnak és a zord északra szállítanak, vagy legalábbis visszajövetkor észbekapnak és duplaárat számolnak fel, de semmi ilyensmi nem történt, szóval megvolt a jó kezdet.
Szállást az utolsó pillanatban foglaltunk, ezért két hostelt is meglátogattunk. Az első, a hajón levő, nagyon huncut hely ám, ugyanis a korrekt árak közlése után kiderül, hogy külön kell fizetni az ágyneműért (hacsak nincs sajátod, és nem, a hálózsák nem minősül ágyneműnek, én pedig még sosem láttam ágyneművel utazó turistát, de hát hogy jövök én ahhoz, hogy a svéd üzleti logikát bíráljam). Egy éjszakára oké a hely, utána már zavarna, hogy nincs konyha, hűtő, vagyis van nekik a saját konyhájukon, de azért fizetned kell.A másik hostel ultraautomatizált, kódos beléptetőrendszerrel működő hely. Utólag, azt is kiderítettük, hogy a tulaj orosz, esetleg ukrán. De volt konyha, a 4 napból 3-szor tea (pontosítok, tea az végig volt, csak forró víz nem mindig, ugyanis egyik nap a nő valamiért elzárta a vízforralót), hűtő, internet.
Első nap csak a városban bóklásztunk, céltalanul és mindenféle stratégia nélkül, de estére már komoly tervet állítottunk össze, napi látnivalókra lebontva, hogy aztán naponta 5ször változtassunk rajta.
Vasárnapra terveztük az első múzeumlátogatást (Modern Művészetek Múzeuma, mert amióta az unokatesóm, aki tulajdonképpen nem is az én unokatesóm, elvitt a bécsi Mumokba, ami a Klimtet leszámítva a legmeghatározóbb művészeti élményem volt, a kortárs, helyi művészettel való ismerkedést kihagyhatatlannak érzem), amiről egy kedvesen mosolygó múzeumőr már az épület előtt megtiltott lebeszélt. Ugyanis valami átszervezés miatt épp zárva tartottak, de kárpótlásként adott egy kártyát, amivel két nap múlva ingyen bemehettünk.
Ezen felbuzdulva (illetve az ennek köszönhető megtakarítástól vérszemet kapva) döntöttünk úgy, hogy nekünk nem elég Stockholm, nekünk az egész ország kell, de legalábbis Uppsala, mert az internet szerint nem is kerül sokba az út. Az csak a pályaudvaron derült ki, hogy a svéd internet hazug és csalárd (vagy csak más árakkal operál a netes vásárlások, és a helyszínen, utolsó pillanatban történő vásárlások esetében), úgyhogy valamivel drágább lett a kiruccanás, de legalább kaptunk még egy darabkát az országból.
A látnivalók listáját végül a Vasa-ra (17. Században elsüllyedt hajó, amit 1961-ben hoztak felszínre), Skanzenre, Akváriumra, Modern Műv.-re, Táncmúzeumra és Fotómúzeumra szűkítettük (a két utóbbit ingyenesnek hirdette a Stockholm-kisokosunk, tévesen, mert a fotósban épp egy kiállítás volt, amire tudatlanul be is fizettünk, azért, hogy lássunk kb. 20 képet két szobában elszórva, míg pl. a Modern Múzeumban csak egy falon volt legalább 20 fotó, mind jobbak, mint itt). Mindegyiket csak ajánlani tudom.
Fotók és következtetés majd este.
