Krakkóban az élet

Azok az idők, amikor a pénzköltés veszélye nélkül bemehettem egy lengyelországi könyvesboltba, végérvényesen lejártak.

A főnök kiment valamerre és ezt kihasználva a két kollegám egy felcsavart papírlap segítségével, tölcsért formálva állathangokat ad ki a teraszon, hogy az egész környék hallja, hogy itt komoly munka folyik. Totál állatkert feeling.

Tegnap esti beszélgetés:-Melyik salsasuliba jártok?-Pink&Red*.-Az a legrosszabb egész Krakkóban.Hurrá, a világrend helyreállt, máris háríthatok kedvemre, hisz nem én vagyok béna, hanem a suli gyenge. Pedig szimpik voltak a tanárok meg a hangulat, de most már kénytelen leszek…

Még Pesten megvettem a Nők Lapját, mert valaki megkért rá. Ezt most nem kifogásként mondom, hanem csak a történethűség végett, én ugyanis elég jó lapnak tartottam a Nők Lapját, ami képes túllépni a szex-sztárok-divat-fogyókúra bűvős négyszögön, most azonban már a 6.…

Tegnap megvettem a jegyet a fesztiválra (tképpen, csak az utolsó napjára), sőt vonatjegyet is vásároltam, neten. Én is meg vagyok lepődve a lengyel vasút informatikai háttérországának fejlettségén (remélem nem fogok még jobban meglepődni, mikor az érvényesnek hitt jegyemmel…