Még Pesten megvettem a Nők Lapját, mert valaki megkért rá. Ezt most nem kifogásként mondom, hanem csak a történethűség végett, én ugyanis elég jó lapnak tartottam a Nők Lapját, ami képes túllépni a szex-sztárok-divat-fogyókúra bűvős négyszögön, most azonban már a 6. oldalon pofoncsapásként ért a cikk az Airbus magyar áldozatairól, mégpedig a stílus miatt, meg is kellett nézzem a címlapot, hogy ez most Blikk vagy mifene? Az igazi csapás azonban csak ezután következett, amikor az ezotérikus megközelítéshez értem (ez már az 51. oldalon van, azért annyira ők sem merészek, hogy a lap elejére tegyék), ahol kifejtik, hogy közös karma a tragédia magyarázata, miszerint az áldozatok együtt, csoportosan lépnek majd ki ebből az életből, amikor mindannyian külön-külön egy megoldhatatlannak látszó élethelyzetbe kerülnek. Na bazz!

Nem is a magyarázattal van bajom, mert azt megszoktam, hogy az ezotéria mindig egy általános magyarázattal jön, amiről úgy érzed, hogy húúúú, épp ráillik a helyzetedre, de ha jobban belegondolsz, akkor még millióegy esetben bejönne ugyanaz a szöveg. Megoldhatatlan helyzet, hát bakker, ebből áll az életünk, mert szivat Pisti a nyolc Céből, mert nem nézett rám a Józsi a nyolc Béből, mert épp nincs munkánk, mert épp van munkánk, mert van pasink, de nem akar elköteleződni irányunkban, vagy épp ellenkezőleg, már megkérte a kezünket, csak mi vacillálunk, hogy hozzámenjünk-e, vagy hogy melyik iskolába menjek a gyerek és vajon drogozik-e és így tovább. És megértem én azt az emberi törekvést is, miszerint logikus (vagy annak tűnő) magyarázatot keresünk mindenre, de, hogy mindez egy több, mint 250 ezres példányszámban megjelenő lapban lásson napvilágot, elkeserítőnek tartom.