Krakkóban az élet

Pamela Andersłoń*. Ez a kollegám jelmezötlete a céges bulira.*a słoń elefántot jelent.

Vigyázat, spoiler!Ma is tanultam valami fontosat az életről a moziban az iskolában: a szőke, szilikonmellű lányok nem élik túl a világvégét, de a kék szemű, barna hajúak igen. Oh, yes!!!

Tegnap szomorúan vettem tudomásul, hogy a télikabátom szövete egy pontban meglehetősen elvékonyodott, és javítható ugyan, de már nem lesz olyan, mint újkorában. Erről eszembe jutott a két évvel ezelőtt kidolgozott kabátfilozófiám*....Adott az alaphelyzet, a nő kabátot szeretne…

Van egy Álmod. Minden nap ezzel kelsz és ezzel fekszel hosszú ideig. Ez motivál a nemszeretem feladatokban és erőt ad, hiszen van egy Célod, tudod merre tartasz. Néha ugyan felmerül benned, hogy mi van, ha mégsem ezt akarod igazán, mi van, ha megkapod és rájössz, hogy nem olyan, mint…

És mit nem néztem meg Varsóban? Hát ezt! Feltétlenül el kell menjek megint, még januárban és már nem csak a musical miatt.

Szerelembe estem a varsói Óvárossal (újra), csonttá fagytam, megtanultam tájékozódni a városban (eddig mindig „bennszülöttekkel” mászkáltam, akik levették rólam ezt a terhet), csonttá fagytam, széttáncoltam a cipellőmet, csonttá fagytam, nem fizettünk 1000 zlotyt,…