És a legjobb dolog a visszajövetelben, hogy felismert a macskám.
Pedig jó kezekben hagytam a vakációm ideje alatt, habár kicsit aggódtam, hogy megijeszti az új hely és más macskák társasága. De ez egy strapabíró állat (túlélt már 22 órás vonatutat, ötödik emeletről való zuhanást), így hamar megbarátkozott az új környezettel. Tehát aggódhattam azon, hogy el fog felejteni.
Már akkor eszeveszett nyávogásba kezdett, amikor meglátott az üveges ajtó másik oldalán és rohant felém. Miután hazavittem egyfolytában a nyomomban volt, muszáj volt a konyhában maradjak, mert enni sem akart, ha elhagytam a helyiséget. Aztán fél órán át kereste a többi macskát, majd az ölembe telepedett és aludt reggelig.
Méghogy a macskák nem ragaszkodnak az emberhez...
