Lehet, hogy mégis (megint) megúszom a kirúgást.
Nem akarok hálátlannak tűnni, de ez esetben ismét igazolást nyer az életvitelem, miszerint vasárnap este 9kor fogunk neki a dolognak, hajnali 3-4ig munka ezerrel és a hónapok óta halogatott projekt körvonalazódni látszik. Főnök már kevésbé mérges, a nyakam fölött logó bárd úgy dönt, hogy most az egyszer (sokadszorra) megkegyelmez és még nem sújt le. Persze meglehet, hogy tévedek, és ez csak vihar előtti csend, a Föld egy fair világ, ahol a halogató, komolytalan emberek elnyerik méltó büntetésüket: a körmükre ég a gyertya és egész hátralevő életükben viselniük kell magukon a stigmát.
