Hülye pi*a vagyok, az. Van itt sok jó barátom, köztük olyanok is, akikkel nem csak sörözni lehet, van kipróbált és bevált fodrászom, háziorvosom, fogorvosom, kozmetikusom, pszichológusom (mielőtt erre rávágnád, hogy ezeket a legkönnyebb pótolni, gondolkodj el azon, hányszor voltál mérges az új frizurád miatt, mert az túl rövid/túl hosszú/nem pont olyan, és akkor a többit nem is fejtegetném). Tudom, hol van jó lovarda, ahol kezdőkkel is foglalkoznak és nem kényszerítenek bele valamilyen tanfolyamba, hanem mehetsz, amikor ráérsz. Vannak kedvenc kávézóim, ahol már ismerem a bárosokat, valószínűleg már ők is engem, mert a múltkor az egyikük arra, hogy nem volt elég apróm, azt felelte, hogy majd behozhatom legközelebb. Tudom, hova lehet beülni hajnali 5kor, ha még nincs kedved hazamenni. A munkahelyen ismerek mindenkit (70 ember, oké, nem nagy teljesítmény ennyi nevet megjegyezni, főleg, hogy ebből 5 Ania, de visszagondolva a kezdetekre, igenis előny az, ha tudod kihez kell fordulni, ha gond van a gépeddel, ha elfelejted a telefonod PIN kódját, ha ügyfelektől kell pénzt behajtani, ha szabadságkérelmet kell leadni, ha kérdésed van, valamely szakterületről stb.). Egy hónapja van két tanítványom, akiket magyarul tanítok, ez a hetem egyik csúcspontja, mert imádok tanítani (még szerencse, hogy csak nemrégiben jöttem rá erre, mert ha korábban tudatosítom magamban, tuti valamilyen elszállt bölcsész szakra mentem volna, most meg otthon sírnék a minimálbérem miatt, és lássuk be, hogy azzal nem lennék sem boldog, sem elégedett). Nem telik el olyan hét, hogy ne fussak össze véletlenül valakivel a városban, legyen az akár felszínes ismerős. Szóval sok olyan apróság, amitől otthon érzi magát valahol az ember.

A vélemények Varsóról, pontosabban arról, hogy milyen lesz nekem ott élni szöges ellentétben állnak egymással. Az egyik tábor szerint jó döntés volt, mert Krakkó egyetemista város, ahol fergeteges bulik vannak, de egy idő után már nem az lesz a legfontosabb kritérium az életben, karrier és fejlődés szempontjából pedig Varsó az ideális és jófej embereket találni nem helyfüggő. A másik tábor azonban, meg van győződve arról, hogy Varsóban csak a pénzt hajszolják az emberek, nem lehet velük beszélgetni sem, bulizásról nem is beszélve, ronda a város, ezt egy-kettőre be fogom látni én is és megbánom majd a döntésemet.

Nekem fogalmam sincs. Én csak a pillangókat érzem a gyomromban, amik akkor kezdtek röpködni, amikor tegnap megmutatták fotókon a lakást, ahol lakni fogok. Egyedül. Végre. Na jó, nem egyedül, mert a macskát persze viszem.