Tisztában vagyok vele, hogy Lwów magyarul Lviv, esetleg Lemberg lenne, szándékosan írtam a lengyel elnevezését, ugyanis a beszámolóm kicsit lengyel szemszögből (is) készült. Úgy gondolom, hogy szinte két év Lengyelország után megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ilyen szemszögből nyilatkozzak. Szóval, úgy képzelem, hogy lengyelként Ukrajnába, Lwówba* menni olyan lehet, mint amilyen magyarországiként Erdélybe menni volt kb. 10 évvel ezelőtt** (lengyel helyett olvass magyart, ukrán/ orosz helyett románt).

A feeling már a határnál kezdődik, ahol órákat váratnak, akkor is, ha két busz áll a sorban. És pecsételnek az útleveledbe!! Aztán hirtelen sokkal többet ér a pénzed és örömmel konstatálod, hogy alig feleannyiba kerül egy sör, mint otthon. Nem beszélve a vodkáról/ pálinkáról. Akárhová mész, előbb-utóbb előkerül egy nénike/ bácsika, aki beszél lengyelül, aki felemlegeti a régi időket (neked azért feltűnik az ukrános/oroszos hatás a beszédében). Ha elmész a temetőbe, máris minden feliratot értesz, ugyanis az ott nyugvók fele lengyel (volt). Az építészet alapján egy lengyel városban is lehetnél, csak feltűnően magas a nem felújított, romos épületek száma. Ha egy ócskapiacra tévedsz minden asztalnál találsz lengyel könyveket is. Néhány helyen még mindig láthatóak lengyel feliratok, ezeket szorgalmasan lefotózod. Nemcsak te, hanem a csoport többi tagja is. Meglepve tapasztalod, hogy a legtöbb étteremben nagyon hasonlít a kaja az otthoni hagyományoshoz. Váratlan helyszíneken belefutsz egy egész autóbusznyi lengyelbe, más turisták nem nagyon vannak. És végül, akármennyire is tetszett a város, örömmel térsz haza, már csak azért is, mert otthon jobbak az utak. De persze előbb a határ, ahol ismét eltöltesz pár hasznos és izgalmas órát.

Aztán a város...tudni kell, hogy Erdéllyel ellentétben, Lwów lengyel lakosságát a második világháború befejeztével kitelepítették a városból, vissza Lengyelországba, főként Wrocław és Poznań környékére, ott ugyanis rengeteg ház állt üresen, az onnan kitelepített németek jóvoltából. Ezért ma már tulajdonképpen nem is beszélhetünk ukrajnai lengyel kisebbségről. Mindezek ellenére a város jelentős lengyel kulturális örökséggel rendelkezik, nem beszélve az itt született művészekről. Most azonban csak egy rövid képösszefoglaló következik a ma is látható "lengyeles", és nem csak, dolgokról.

1. Lengyel színek sírkövön

2. Felirat kanálison

3. A város egyik arca

4. És a másik

5. És egy kis magyar vonatkozás

* Lwów évszázadokon keresztül Lengyelország (vagy épp Ausztria) része volt, lengyelek és ukránok városa.

** Megjegyzés 2: Mivel sem lengyel, sem magyarországi nem vagyok, így a fenti sorok pusztán a szubjektív véleményemet takarják.