Valaki másnak az életét élem.

Konkrétan egy olyan nőét, aki ezúttal semmit sem felejt otthon, aki vasárnap este egy ínyenc étteremben ismerkedik a görög konyhával (fenomenális!!), majd egy élőzenés klubban megiszik két vodkaportokalet, hogy aztán hétfő délelőtt, alig 5 óra alvás után, magabiztosan kiálljon több, mint 25 ember elé, akiknek a névjegykártyájukon valamilyen Manager megnevezés szerepel. Egy olyan nőét, aki esténként felveszi a tűsarkúját (a türkízet vagy a feketét) és hagyja, hogy görög férfiak hordozzák autóval a menő helyekre (főnök unokatesója, illetve a cégünk egy régi alkalmazottja), egy nőét, akinek a fülébe súgják a közvetlen modorukról híres görög férfiak, hogy nem utasítanának vissza egy szobára hívást (de a nő inkább kihagyja ezt az alkalmat).

És mivel a görögök holnapra (azaz mára) általános sztrájkot hirdettek, így csak csütörtök hajnalban tudunk visszarepülni Krakkóba. Végülis azt hiszem kibírok még egy napot itt.