Amikor az irodából kijőve sorba vettem, hogy mi mindent kell csinálnom a vasárnap délutáni utazás előtt, akkor határozottan elfogott a pánik. Mert:
- be kell fejeznem egy projektet, ami szimpla statisztikai adatgyűjtés lenne, legalábbis ezt hittük, amikor megígértük az ügyfélnek, de időközben kiderült, hogy az az adat, ami a KSH-nál ingyen és bérmentve letölthető, a KSH lengyel, szlovák és cseh testvéreinél még fizetésellenében sem hozzáférhető és az a kevés, ami mégis, na az természetesen mindegyik országban más módszertan szerint közlődik, hogy még véletlenül se lehessen összehasonlítani őket,
- össze kell állítanom 2 kérdőívet, ideális esetben hármat,
- kell írnom egy árajánlatot, amihez csak az RFI* 7 oldal,
- vennem kell piros kiskabátot a ruhámhoz, amiben az esküvőben fogok parádézni, mivel hideg van, a templomban még annál is hidegebb, tehát piros kiskabát nélkül nem kivitelezhető a dolog,
- vennem kell nászajándékot, habár azt is írhatnám, hogy ki kell találnom mi legyen a nászajándék, mert ez a része a dolognak az igazán időígényes,
- prezentálnom kell magam egy esküvőn, tehát ez öltözködéssel, fésülködéssel, bulival, másnapossággal egy teljes napot felvesz,
- vennem kell vonatjegyet Budapest-Krakkó viszonylatban, mert az ismerős, aki leszállít Budapestre, nem tud visszahozni,
- el kell vigyem a macskát az állatorvoshoz (ez mondjuk csak munka után adódott hozzá a teendők listájához, miután megvolt az első pofavizit a dokinál és olyan szimpatikusak voltunk neki, hogy vasárnapra visszarendelt minket).
* Okos kis szöveg arról, hogy mit akar az ügyfél
