Amikor ma reggel leültem a villamoson és hallottam egy reccsenést, már sejtettem, hogy baj van. Ugyanis abbéli örömemben, hogy van ülőhely, megfeledkeztem arról, hogy a farzsebemben levő kulcsom és a telefonom nem szívlelik egymást. A verekedésből a telefon került ki vesztesen, megrepedt a képernyője és most nem látom, hogy ki hív, nem beszélve az sms-ekről. Nem mintha annyian hívnának, de akkor is. De legalább működik.
Úgyhogy a hétvégére esedékes egy újabb látogatás a telefonszolgáltatókhoz, abban bízom, hogy tavaly óta felülvizsgálták a külföldiekhez való viszonyukat és több esélyem lesz meggyőzni őket, hogy megbízható tagja vagyok a lengyel társadalomnak (azaz nem szökök el egy kiadatási szerződéssel nem rendelkező országba a számlafizetés elől) és adnak olcsó telefont előfizetési szerződést köthetek velük.
