Még a múlt héten kiolvastam, de csak most jut időm írni róla vártam, hogy tisztes távolból tudjak véleményt nyilvánítani.
Szóval, egy hét elteltével is rajongok érte. Pedig vannak hibái, mert hiába levél részletekre épülő "félig dokumentum-, félig áldokumentum-regény", a levelek hasonló stílusa kicsit hiteltelenné teszi, ugyanis minden megszólaló szinte ugyanúgy ír és beszél. Vannak persze árnyalások, de nem egészen kidolgozottak. Ha levélregényről van szó, mindig a kedvencem, Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyokja jut eszembe, ahol az író remekül játszik a levelek stílusával, ezáltal is jellemezve a szereplőit. Itt ez kevésbé érvényesül, de ettől függetlenül letehetetlen.
Talán azért (is) volt olyan érdekes számomra, mert újabban különösen érdekel a zsidóság, mint téma, illetve a zsidó identitás, mint olyan, a könyv főhőse, pedig egy katolikus zsidó. Noha sok vallással és hittel kapcsolatos kérdést tárgyal az írónő, azonban mindez nem válik unalmassá, mert rövid levelekben teszi ezt, és mire esetleg megunnád, máris egy teljesen más szereplő sorsáról olvasol. Továbbá az is tetszett, hogy az egésznek nincs hittérítő jellege, nem ad választ arra vonatkozóan, hogy miben és kiben kellene hinni, egyik vallás sem felsőbbrendű a másiknál. Toleranciát hirdet, amivel én nagyon is egyetértek.
A levelek és dokumentumok nem időrendben követik egymást, sokszor csak 100 oldal múlva derül fény egyes szereplők közti kapcsolatra, mégsem válik kaotikussá a történet. És külön izgalmas a sokféle szemszög, a sok kis élettörténet, illetve látni, ahogy mindez egymásba fonódik.
Nekem bejön Ulickaja, olyanannyira, hogy megrendeltem egy másik regényét is, tehát kedves olvasóim, Ulickaja sorozatunk folytatódik.
