Azon felbuzdulva, hogy a román diploma elismertetésekkel és hitelesítésekkel (fene tudja, mi a hivatalos elnevezése ennek magyarul, már az is rekord részemről, hogy képben vagyok a román és lengyel elnevezésekkel) foglalkozó hivatal honlapján azt írja, hogy a két ország közt fennálló egyezmény értelmében nincs szükség a bonyolult folyamatra és egy felülhitelesített fordítással megúszható a dolog, a fél napot telefonálgatással töltöttem. Már jóban vagyok a varsói román konzulátussal, a bukaresti lengyel konzulátussal, a bukaresti lengyel kulturális intézettel, a bukaresti diploma hitelesítéssel foglalkozó hivatallal és varsói diplomahitelesítéssel foglalkozó hivatallal. Mind egyetértenek abban, hogy ők nem is tudják pontosan, hogy mi a jogszabály, de talán valóban létezik egy ilyen egyezmény, de érdeklődjek a konzulátuson/kulturális intézetnél/ hivatalnál vagy az egyetemnél. Ezt szeretem a kelet-európai ügyintézésben (nem érdekel, hogy egyesek szerint Lengyelország Közép-Európa, ezek szerint igenis kelet): senki nem tud semmit, de remekül tudnak hárítani.

Végül, egyik honlapon találtam valami egyezményszerű dolgot, lengyelül. Megkértem a lengyel kollegámat, hogy vessen egy pillantást a szövegre, de az ijedt tekintete láttán, úgy döntöttem, hogy nem zaklatom többet. Hiába, nem mindenki szereti a jogi szövegeket.

Még nem adom fel.

Kiegészítés: mindig is tudtam, hogy közszférában dolgozni a legnagyobb buli a világon. Próbálnám meg én azt mondani egy ügyfélnek, hogy nem tudom és eszem ágában sincs utánanézni, ott a google, keresse meg magának.