Konkrét javulást mutat az életmínőségemet jelző indikátor a 2-3 évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva. Akkor ugyanis a tömeggel együtt nyomorogtam a vonatra várva, majd versenyfutás a helyekért, végül szerencsétől függően 4-7 óra éjszakai utazás a fülkében, de leggyakrabban a folyosón (gyors vonatra nem létezik helyfoglalás).
Most csak felültem a fekvőkocsiba, a lefoglalt helyemre, végigdőltem az ágyon, szorítottam egy kis helyet a kisfiúnak, akinek a szülei valamilyen okból már nem vettek/kaptak jegyet és aludtam Krakkóig.
And No Surprises that I was chased by the Karma Police, 'cause I'm a Creep.
