Csodák csodájára befért a két évem két személyautóba és az egészet lezavartuk egy óra alatt. Végülis rutinos költöző lennék, ha jól számolom az utóbbi hat évben ez volt a tizenegyedik alkalom, hogy bőröndöket, zsákokat, dobozokat cipelek egyik lakásból a másikba, sőt Kolozsváron minden évben még egy ágy-asztal-szék kombináció is próbára tette a képességeimet. És minden költözéskor szembesülök azzal, hogy gyűjtögető vagyok, mint nagymamám, illetve, hogy férfiak nélkül nehezebb az élet. A macska még mindig sokkhatás alatt van és egyelőre csak az én szobámat, valamint a konyha egy kis részét merte megnézni, mondjuk ez a terület is kb. akkora, mint a régi lakás egészében.
És ami a legfontosabb: van lámpám, a lakás egyik tartozéka volt. Ha ez tényleg így működik, hogy ki kell írjam a blogomba, mire vágyok, akkor mondjuk kaphatnék egy kékszeműt őszre?
