Kezdjük a negatívumokkal. Csak tegnap este szerelték be a fűtést, tehát meg vagyok hűlve. És előre reszketek a gondolattól, hogy miképpen fogjuk fűteni a 130 négyzetméterünket, szerencse, hogy az én szobám a legkisebb. De máris dolgozom a valóságnak a lehetőségekhez való alakításán és próbálom meggyőzni magam, hogy kúl (két) kötött pulóverben ücsörögni a lakásban. Engem ugyanis elkényeztetett a régi lakás fűtés szempontjából, a legnagyobb fagy idején is 22 fok fölötti volt a benti hőmérséklet. A lakótársakkal megegyeztünk, hogy az totál egészségtelen, milyen jó, hogy itt ilyen tuti nem lesz, majd megedződünk, legfennebb többet járunk forraltborozni a 7 percre levő főtérre.

Még mindig nem találtuk ki a bútorok elosztását, ezért a szobám leginkább egy bombasújtotta övezetre hasonlít, csak romba dőlt épületek helyett félig nyitott bőröndök, kiszakított zsákok (kerestem valamit és nem találtam az ollót), szétszórt holmik hevernek a padlón, foteleken, kisasztalon, ágyon.