Én kis bohó, arra gondoltam, hogy jól jönne egy lengyelkurzus, mielőtt vizsgákra kerülne sor az egyetemen. Meg amúgy is, be kellett látnom, hogy ezt az idióta nyelvtant én soha nem fogom megtanulni önszántamból, és azért ennyi idő után illene elkerülni alapvető bakikat, ha már az ember folyékonyan beszél (különben ez a titkom: beszédben nem annyira szembeszökőek a hibák, igyekszem úgy ejteni, hogy ne vegyék észre, hogy én épp nem tudom eldönteni, hogy e, ę, i vagy y van a szó végén).
A Jagiellonski egyetemen van is ügyes kis kurzus, kifejezetten olyan diákoknak, akik valamelyik krakkói egyetemen tanulnak. Beiratkoztam, részt vettem a szintfelmérőn, és ma reményekkel telve és lelkesen elmentem az első órára. A lelkesedésem minden perc elteltével drasztikusan csökkent. A csoport szintje katasztrofális, ez persze nem jelenti azt, hogy semmi újat nem tanultam ma, hanem inkább az a gond, hogy amíg nekem szókincsem van, de nyelvtani alapom nincs, addig a többiek pont fordítva vannak ezzel. A téma is tök izgalmas volt, honnan jöttél, miért pont Lengyelo., mi a hobbid, pedig már egy éve is ki lehetett hozni a sodromból ezzel. Igen, tudom, az embereknek szükségük van arra, hogy címkézzenek és egyesek szerint ezek a kérdések a legalapvetőbb kategóriák megállapításában segítenek. Attól még, mivel minden nap megkérdezi valaki, utálhatom, jó?
Aztán jöttek a további meglepetések a csoport összetételével kapcsolatban, amikor kiderült, hogy a jelen levő 6 főből, 2 (!) teológiát tanul (egyikük szerzetes, mondjuk ezt első pillanatban lehetett látni a ruházata alapján), a többiek egy fokkal érdekesebbek, főleg a tádzsikisztáni fickó, aki kijelentette, hogy neki az a terve, hogy országelnök legyen (eleve különválasztottuk a terv és álom fogalmakat, ő tervről beszélt). Remélem a maradék 4 fő, aki ma nem jelent meg nem apácajelölt vagy hasonló, mert már ma is nehezemre esett nem szólni semmit, az olyan mondatok hallatán, hogy "Hobbim a zarándoklat meg az egyházi zene", illetve "vajon miért csak a lengyelek 40-45% jár rendszeresen templomba?". Félreértés ne essék, azt vallom, hogy a hit magánügy, mindenki azzal hülyíti magát, amivel akarja, csak váratlanul ért egy nagy adag katolicizmus, amikor abban a tudatban léptem be az ajtón, hogy nyelvórára érkezem.
