Krakkóban az élet

Rámszólt a hétéves, hogy ne nevessek olyan hangosan, mert felébresztem a macskát.

Elismerem, hogy szeretek drámázni, és ha épp nem a barátaimnak adom elő a nagyjelenetet, akkor a blogomon rinyálok. A prezentáció ugyanis, jól ment, főnök megdícsért, ügyfél elégedett (habár ezúttal nem ajánlottak állást). És bizsergetően jó érzés, amikor 12 férfi (és…

Névjegykártyátlanul, gyűrött ingben és zakó nélkül fogok kiállni holnap ma reggel a közönség elé. Na vajon mi az a 3 dolog, amit otthon hagytam? Az önbizalmamom kívül, persze.

Csak azért nem pánikolok még, mert nem illik az imidzsemhez. Kb. 3 óra múlva indulok Bécsbe bemutatni az elmúlt hónapok munkájának eredményét az ügyfélnek (magától érthetődően még nincs kész a prezentáció). Jön a Főnök is, hogy tanúja legyen tündöklésemnek vagy…

A mai nap felfedezése: van olyan, hogy 'piwne oczy'. Hivatalos elnevezése a világosbarna szemnek, konkrétan a kolleganőm személyi igazolványában láttam beírva. Igen, a szó a piwo-tól (sör) származik.

Annak ellenére, hogy szeretem racionálisan (is) megalapozni a döntéseimet, valamint mindenben a logikus magyarázatot keresem, a Krakkóba költözés döntési mechanizmusa a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető racionálisnak. Maga a gondolat kb. fél éven keresztül foglalkoztatott:…

Kb. 12 évesen olvastam el először, mert volt egy rövid részlet az angolkönyvünkben, és az angoltanárnőnk, akinek a véleményét nagyra tartottam, azt merte mondani, hogy ez az egyik kedvenc regénye. Emlékszem, hogy annak ellenére, hogy néhol idegesített, hogy Jane másképp…