4.35, Krakkó. A taxi már vár a ház előtt, átverekedem magam a félig olvadt, félig fagyott hóbuckákon a kaputól az autóig.

6.00, Balice, reptér. Valami technikai izére hivatkozva késik az indulás, ráadásul ez idő alatt a beszállóajtót is nyitva hagyják, áramlik is a friss, hideg, reggeli levegő megfagyasztva a lábamat.

14:45 Athén. Süt a nap. Létezik olyan, hogy felhőtlen kék ég. Nemcsak a fenyőfák zöldek. A pálmafa, Varsóval ellentétben, igazi és minden második utcasarkon a képembe röhög, amiért önszántamból egy olyan országban élek, ahol fél évig van tél.

Most pedig munka, mert nanáhogy nincs még kész a holnapi prezentáció. Aztán 9kor jön értünk* egy görög pasi, hogy feltárja előttünk az athéni éjszaka rejtelmeit.

*főnökkel vagyok itt, a görög pasi az ő ismerőse, szóval nem lesznek szaftos történetek.