Krakkóban az élet

Tipikus lányzene, de a jó fajtából. Anita Lipnicka (lengyel persze, de angolul énekel)

Here winter came and slowed my pace
And painted my memories with frost
Noisy Head, oh Noisy Head
Why don't you just let it go?

Hát persze, hogy (megint) nem tudok értelmes beszámolót írni a toruńi hétvégéről, mert nagyon jó volt, és csokitortával vártak bennünket, meg lettem táncoltatva, csak majdnem fagytunk meg városnézés közben, és nagyon jófejek a barátaim, régiek és újak egyaránt.

Nincs is jobb dolog télen, mint egy olyan városba menni hétvégére, ahol legalább 3-4 fokkal hidegebb lesz, mint Krakkóban.

De ott van a legfinomabb palacsintázó, mézeskalács múzeum, nem beszélve arról, hogy varsói, gdański, toruńi és krakkói barátaim egy része is ott lesz.

Ez a legjobb dolog, amit ma olvastam: egy angliai menhelyen angolul tanítanak egy kutyát, ugyanis kiderült, hogy lengyel gazdái voltak és emiatt nem érti az alapparancsokat angolul. Bezzeg, az én macskám, az eddigi lakótársaimnak köszönhetően, ért angolul, lengyelül és persze magyarul is.

Igen, én is tudom, hogy a macskák főként az intonációra figyelnek és nem konkrétan a szavak értelmére.

Na megnéztük az Avatart, 3D, Imax, minden, ami kell. És megerősítést kaptam abbéli meggyőződésemben, hogy az emberiség pusztulásra van ítélve és a közeljövőben ki fogja írtani saját magát, na de visszatérve a filmre, Cameron nézhető sci-fit csinált, ami az én számból nagy szó, ugyanis nem vagyok nagy sci-fi rajongó. Mármint a csillagközi, távoli galaxison játszodó történeteket nem szeretem, a film közben is megfordult a fejemben, hogy kúl ez a 3D, de én szívesebben néznék normális lovakat a hatlábú akármit helyett, vagy sasokat a repülő szörnyek helyett, de valszín én vagyok túlságosan realista. Az a fajta film, ahol csak egy kis sci-fi elem van, mint pl. időutazás, jövőbelátás, láthatatlan ember stb, az rendben van.

De lehet, hogy ez is olyan, mint ahogy a rizzsel voltam sokáig, hogy én ezt nem szeretem, aztán meg lassan rájövök, hogy van egy csomó kaja, amiben van rizs és mégis finom, és akkor onnantól a rizs is oké.

7:30 Örömmel konstatálom, hogy esik az eső (jellemző, egész héten mínuszok és havazás, mikor végre én csinálnék valami hóval kapcsolatos dolgot, akkor esik az eső) és megegyezünk abban, hogy ha a pályán is esik, akkor elmegyünk fagyizni és reggelizni. Igen, ebben a sorrendben. Feléled bennem a remény, hogy megérem a délutánt.

9:00 A domb tetején komolyan kétségbe vonom az elmeállapotomat, ugyanis hideg van, köd, én nem tudok síelni, meg fogok halni, de legalábbis karom-lábam töröm, különben is én az a lány vagyok, aki szereti az izgalmakat, de leginkább abban a formában, ami egy fűtött szobát, mézes tejet és doromboló macskát implikál, az izgalmak, pedig a könyv lapjain realizálódnak, nagyon empatikus tudok lenni, ugyanis. Megpróbálom menteni a menthetőt és megemlítem a barátaimnak, hogy inkább megvárnám őket a kedves kis kocsmában. Kijelentik, hogy a síbottal fognak fejbeütni, ha csak a kocsma irányába fordulnék is (ezt nevezik ők barátságnak???).

9:30 Sikerült esés nélkül leérni a kezdőpálya aljára, nem esek ki a sífelvonóból sem, a második letökéletlenkedésnél siklásnál már nem is fázom és kezdem élvezni a dolgot, olyannyira, hogy átmerészkedem a közepesen nehéz pályára. Jééé, ez nem is oooolyan nehéz!

12:50 A lábaim már nem akarják azt csinálni, amit mondok nekik, épp lejárt a felvonókártyánk, megyünk haza. Hurrá!

14:30 Bezuhanok az ágyba.

17:30 Na, mikor megyünk legközelebb?

Úgy kell nekem, ha meggondolatlanul igent mondok az érdekesen hangzó ajánlatokra: most kelhetek holnap hajnalban 7kor, mert megyünk síelni.

Az Olvasónaplóm szerint 29 könyvet olvastam el a tavaly, amiből hetet angolul, kettőt pedig lengyelül. Ez utóbbiak Agatha Christie-k, mert az ő regényeit meg lehet érteni úgyis, ha nem vagy tisztában néhány sok szó jelentésével és nagyvonalúan átsiklasz pár metafora és közmondás fölött. És természetesen minden hónapban elkezdtem újra a Jerzy Pilchet. A Coelho-ra nincs mentségem, 18 éves koromban el voltam ájulva tőle, még mindig nem jöttem rá, hogy miért, a Jane Eyre is újraolvasás, de azt vállalom, most is nagyon tetszett, de most más okból, mint 12 éves koromban. A Stephanie Meyert meg az unokatestvérem adta kölcsön, hogy képben legyek a világ dolgaival, hát mit mondjak, kész irodalmi és intellektuális orgazmus volt (nem).

Most mentegetőzhetnék, hogy itt nehezebb magyar nyelvű könyvekhez hozzáférni, nincs (magyar) könyvtár, az (engem érdeklő) angol könyvek drágák, lengyelül, pedig nem olvashatok akármit, de az igazi oka annak, hogy kevesebb könyvet olvasok, az interneten elb*szott eltöltött idő blogokkal és fészbúkkal.

Úgyhogy inkább beillesztem a 2010-es fogadalmaim közé, hogy idén elolvasok legalább 3 könyvet románul is.

És a legjobb dolog a visszajövetelben, hogy felismert a macskám.

Pedig jó kezekben hagytam a vakációm ideje alatt, habár kicsit aggódtam, hogy megijeszti az új hely és más macskák társasága. De ez egy strapabíró állat (túlélt már 22 órás vonatutat, ötödik emeletről való zuhanást), így hamar megbarátkozott az új környezettel. Tehát aggódhattam azon, hogy el fog felejteni.

Már akkor eszeveszett nyávogásba kezdett, amikor meglátott az üveges ajtó másik oldalán és rohant felém. Miután hazavittem egyfolytában a nyomomban volt, muszáj volt a konyhában maradjak, mert enni sem akart, ha elhagytam a helyiséget. Aztán fél órán át kereste a többi macskát, majd az ölembe telepedett és aludt reggelig.

Méghogy a macskák nem ragaszkodnak az emberhez...

Mivel Sztotin is csak vasárnap indult tovább Krakkóba, úgy döntöttük, hogy megkóstoljuk a pesti éjszakai életet. Roptuk retrora a Morrison's 2-ben, táncoltunk másik fajta retrora a Morrison's 2-ben, vonaglottunk house-ra a Morrison's 2-ben, találkoztam egy ismerőssel, akivel a beszélgetés felénél jöttem rá, hogy Krakkóból ismerem, nem pedig a pesti előéletemből, mint hittem. Majd levontuk a következtetéseket: a jó pasik (itt is) főként külföldiek (igaz, jóval több van belőlük, mint Krakkóban), a nők Krakkóban szebbek és jobban is öltöznek.

Úgy látszik a gazdasági tanulmányaim teljesen feleslegesek voltak, ugyanis olyan helyre költöztem, ahol erősebb a konkurencia, a vásárlók száma, pedig kisebb. Bízzunk a jobb vásárlóerőben.