Sztotinnal lengyel filmet nézni nemcsak azért jó, mert jobban beszéli a nyelvet, mint én, és készségesen elmagyarázza a poénokat, amikről én még lemaradnék, ráadásul észreveszi a filmben megbújó kulturális utalásokat is (azaz felhívja az én figyelmemet is rájuk, de dícséretemre legyen mondva a Robuś Kubica z Krakowa-ra magamtól is rájöttem), hanem főként azért tökéletes filmnéző-partner, mert amikor megkérdeztem, hogy ki énekli az épp felcsendülő dalt, akkor pontos válasszal tudott szolgálni.
Tehát következzen egy kis csemege, 1998-ból.
