Ha be tudnám osztani az időmet, akkor nem kellene a vasárnapomat laptop előtt ülve töltenem, folyamatosan emlékeztetve magam a holnap reggeli határidőre.
Ha be tudnám osztani az időmet, akkor a laptop előtti ücsörgés helyett fagyiznék a városban, vagy kipróbálnám a város fölött lebegő légballont és lelkesen kattintgatnék a kamerámmal, hogy majd legyen, amit kitegyek az iwiwre (elvégre "új fotóm van az iwiwen, tehát vagyok"), vagy esetleg megírnám a csütörtökre esedékes esszét.
Ha be tudnám osztani az időmet, akkor tuti nem lett volna blogom, mert fagyiznék, légballonoznék vagy firkálnék.
De lett blogom, és ez a dolgok pozitív oldala. Talán.
