Először azt hittem véletlen, de mikor már a negyedik, hónapok óta nem jelentkező fiúcska írt/ hívott fel azzal a dumával, hogy mit csinálok mostanában és volna-e kedvem találkozni vele egy kávéra/ sörre, akkor már komolyan elgondolkodtam a helyzet mikéntjént. Felszínes ismeretségek ezek, hogy-hogy most jutok mindenkinek eszébe? Már a globális összeesküvés lehetősége is megfordult a fejemben, de aztán egyszer csak megvilágosodtam: nyár van és ilyenkor az emberek több időt töltenek kocsmákban. Előveszik a telefonjukat, hogy kocsmapartnert találjanak, az én nevem pedig a telefonkönyv ábécesorrendben történő elrendezésében előkelő helyen szerepel.
Persze az is lehet, hogy ez lengyel kulturális sajátosság, miszerint egy találkozás után 3-12 hónapot várunk a következőig.
