Minden elvakultságom és rajongásom ellenére van pár dolog, ami zavar a lengyel társadalomban (ugyanúgy zavarna másban is), ilyen például a vallás eltúlzott fontossága. Kezdődik ott, hogy törvény tiltja az abortuszt (néhány valóban kivételes esettől eltekintve), meg hogy csak receptre adnak Postinort (ráadásul nem mindegyik orvos vállalkozik rá, hogy felírja), de vannak itt egyéb furcsaságok is.

Legutóbb az augusztus 15-re tervezett Madonna koncert keltett nagy felhördülést, ugyanis az a nap pont a Nagyboldogasszony ünnepe, Madonna, pedig az ördög megtestesítője, tehát a fanatikusok most megpróbálják elérni, hogy az énekesnő ne lépjen fel Lengyelországban, vagy legalább válasszon egy másik napot.

A másik ilyen érdekesség, ami inkább csak vicces, mint zavaró, az egyik népszerű filmsorozattal kapcsolatos, ami már 9. éve vonzza a nézőket napi rendszerességgel a képernyő elé. A Plébániáról van szó. Az alkotók, azzal indokolták a névválasztást, hogy a plébánia ad otthont a kisebb települések minden fontosabb történésének: keresztelők, házasságok, temetések, ugyanakkor a konfliktusok megoldásának színtere, valamint reményt ad a rászorulóknak. A sorozat sikerének titka, hogy szereplői hétköznapi problémákkal küzdenek, az átlag néző önmagát látja a filmvásznon. És, hogy közben misejelenetek szakítják meg a cselekményt, valószínűleg csak dob a népszerűségén.