Fáradt vagyok, és ez nem olyan 10 órás alvással kialudható fáradtság. Elegem van abból, hogy félévente változnak az emberek körülöttem, mire megszokok és megkedvelek valakit, máris elköltözik/elutazik, és igaz, ugyan, hogy nem lépik ki az életemből, mert néha találkozunk, emailezünk, messengerezünk, de az akkor sem olyan. Nem pasikról van szó.
Két nap alatt ketten mondták, hogy 'dehát nem vagy egyedül, ott van neked Cycu'. Most nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz, hogy az elmúlt két évem alatt az életemben legstabilabban jelenlevő élőlény, egy macska.
Na de nem kell sajnálkozni, ismerem a helyzetet: nyavajgok még egy ideig, mert egy lezáruló életperiódust meg kell siratni, aztán kialakul minden újra.
