Elfogadták a jelentkezésemet, a hiányzó lakhatási igazolásra azt mondták, hogy majd elfaxolom. Jövő héten küldenek egy papírkát, amiből majd kiderül, hogy mikor is kell fizetnem meg hasonlók. Mivel én ilyen szkeptikus lány vagyok, hogy hiszem, ha látom, a pezsgőnyitással megvárom azt a papírkát.

De elviekben ősztől újra diák vagyok, csak posztgrad. képzés, de én rendkívül örülök neki, noha tulajdonképpen még nem vagyok tisztában azzal, hogy ez mennyire reális terv, azaz beletörik-e a bicskám. Ugyanis lengyelül lesz, de arra blazírozok, hogy majd írok egy ügyes kis kérvényt, miszerint szóbeli vizsgát szeretnék, és dumálni azt tudok.

Két éve már számoltam a napokat, hogy mikor szabadulok végre az egyetem padjaiból, és nem csak az állandó pénzhiány miatt volt elegem. Hanem, mert a román oktatásban szarnak a gyakorlati tudásra, konkrétan olyan eset is volt, ahol azért kaptam egy jeggyel kisebbet, mert más szavakat használtam az alcímben, mint a tanár az általa kiadott könyvben. Hogy a jelentése ugyanaz volt, ráadásul a magyarázatban az általa nagyra becsült kifejezés is szerepelt, az már mindegy volt. Konkrétan azt mondta, hogy "Oh, de hát, kisasszony, sajnálom, valószínűleg a javítás során nem vettük észre, van itt több száz dolgozat, amit pár nap alatt át kell néznünk. Megérti ugye? A tökéletes jegyhez meg a címben kellett volna szerepeljen az adott szó". Nem, nem értem meg, hogy miért kell azzal foglalkozni, amit egy diák bemagol szó szerint és nem azzal, amit tud. Szerencsére nem minden tanár volt ilyen, de a hasonló esetek miatt is döntöttem úgy, hogy nekem ebből nem kell, majd mesterizek máskor és főként máshol.

A mesteri még mindig halasztódik, az két évre egy városhoz kötne, amit most nem akarok, de az egy éves posztgrad. képzés pont tökéletes. Nincsenek illúzióim a lengyel felsőoktatással kapcsolatban sem, de már nagyon hiányzik a szervezett formában való tanulás és nekem amúgy is intenzív nyelvtanfolyam lesz inkább. Szóval most újra várom az őszt.