Nem tudok németül. Sajnos. Pedig papírforma szerint 6 évig tanították nekem, de amikor rájöttem, hogy a különféle előljárószavak a magyar logikának nem feltétlenül megfelelő eseteket vonzanak, akkor úgy döntöttem, hogy ilyen bonyolult nyelvtan nem való nekem. Azt persze nem sejtettem, hogy pár évvel később önszántamból kezdem el a németnél sokkal bonyolultabb nyelvtannal rendelkező lengyelt tanulni.
Azért a 6 év nem telt el nyomtalanul és alapfokon még mindig értek németül, de egy értelmes mondatot nem tudnék összerakni, ugyanis csak lengyelül jut eszembe minden, amit mondani akarnék. Ugyanez van a spanyollal. Mintha a lengyel kiszorította volna az agyamból a többi nyelvet, amiket nagyon alapfokon beszéltem addig.
Így esett, hogy amikor az angolul nem beszélő, német telefonkezelő hölgynél arról próbáltam érdeklődni, hogy mikor lesz elérhető a főnöke, a címbeli mondat hagyta el a számat, ráadásul a hét napjait az asztalomon álló naptárról lestem le. Lub bakker, még véletlenül sem or, vagy, sau, neadjisten oder. Lub.
