Tegnap a második teológus is beöltözve jött, csak, hogy tudjam mire számítsak. A türelmem ott fogyott el, amikor egyik diák (nem a teológusok, nekik legalább van fogalmuk a lengyelről meg a nyelvtanról) megkérdezte, hogy mi a különbség a határozószó és a melléknév között. A kérdés teljesen rendben van, csak épp nem a középszintű csoportba való. Ma írtam egy levelet a tanfolyam koordinátorának, hogy lehetséges-e csoportot váltani. Közben meg furdal a lelkiismeret, hogy azért én sem vagyok zseni, talán meg kéne húzzam magam, elvégre nem tudom kapásból a birtokos eset végződéseit többes számban (ha gondolkodom rajta, akkor sem biztos, hogy eltalálom).
De sajnos nem szimpatikus a tanárnő, én pedig átokfajzat diák vagyok. Ha nem tetszik a tanár, akkor nem érdekel az óra. Ha nincs kihívás, akkor nem érdekel az óra. Ha különösebb megerőltetés nélkül vagyok kitűnő, akkor nem érdekel az óra. Az pedig a legjobb jóindulattal sem kihívás, hogy tanulok 2 új szót másfél óra alatt. Ha ez kötelező suli lenne, akkor nyelnék egyet és megkeresném a dolgok jó oldalát, de mivel az én pénzembe fáj a dolog, már nem vagyok ilyen elnéző. Reménytelen eset vagyok, tudom.
Válaszolt a koordinátor, lehet csoportot váltani. Oh, yeah! (ott majd azért fogok duzzogni, mert valszín ugyanabból a könyvből tanultam fél éve)
