A lakótársaim is hazahúztak hétvégére, úgyhogy üres és hideg lakás fogadott. Na jó, nem volt olyan üres, ugyanis egy kétségbeesett macska nyávogta el panaszát, amint beléptem az ajtón. Én pedig rendkívül hálás voltam neki, amiért hozzájárul ahhoz, hogy otthonom legyen ez a lakás, ez a város, ez az ország. Mert néha csak ennyi kell, létezzen valaki (legyen az egy állat is), aki vár rád, amikor megérkezel.
Otthonról haza
2009.11.01. 22:53 Inda Krakkóból
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://indablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr806348073
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
