Megérkezett a toruni barátnőm. Elmesélem, hogy nézett volna ki a tegnap esténk, ha még mindig a tölgyfa utcában lakom, 20-25 percnyire a központtól (téli estéken ez nekem messze, nagyon messze).
Elborzadva attól, hogy kint sötét van és hideg, ráadásul szemerkél az eső, megegyezünk, hogy az estét otthon töltjük (elvégre másnap nekem meló). Kipletykáljuk az elmúlt év eseményeit, megiszunk egy fél üveg bort és éjfélkor már alszom is.
Csakhogy most csupán 7 percnyire lakom a Főtértől. Így esett, hogy hajnali fél kettőkor négyen üvöltöztünk angol-magyar-lengyel keveréknyelven Krakkó főterén (azért a fél üveg bor elfogyott...na jó, kicsit több is).
