Krakkóban az élet

A Vidám temetés nem váltott ki belőlem olyan mértékű elragadtatást, mint a Daniel Stein. Hogy miért nem? Erre keresem a választ napok óta. Talán a stílusában volt valami zavaró, ami simán lehet a fordító hibája, gondolok itt olyan mondatokra, mint például: "A ház…

Ja és itt nyertem egy tiszteletjegyet a Brüno magyarországi vetítésére, de mivel nem ott élek, hát mást fog a jegy boldogítani. Nekem meg marad a büccke tudat, hogy az én mondatom bekerül a filmvilág örökkévalóságába.

Nagyon büszke vagyok magamra, amiért kibírtam a tömeget a vonaton, az utcán, tengerparton, koncerten, végigálltam a végtelen hosszúságú sorokat ami a hétvégét jellemezte, és mindeközben senkinek nem haraptam le a fejét, nem tolakodtam és mérhetetlen tisztelet alakult ki bennem a…

Még a múlt héten kiolvastam, de csak most jut időm írni róla vártam, hogy tisztes távolból tudjak véleményt nyilvánítani. Szóval, egy hét elteltével is rajongok érte. Pedig vannak hibái, mert hiába levél részletekre épülő "félig dokumentum-, félig…

Végül maradhatok, mert "a macska nem az enyém és nem marad sokáig itt" (na persze, de a lakótársam hirtelenjében ezt mondta, úgyhogy maradtunk ennél a sztorinál) és persze azt is megígértem, hogy veszek kaparófát. Még egy dolog, amit majd cipelhetek magam után, amikor…

Őrült vágy támadt bennem egy saját lakás iránt, azon egyszerű oknál fogva, hogy a jelenleg béreltből kirakhatnak a macska miatt. Igen, tudom, egyszerűbb lenne a macskát kirakni, de én nem vagyok a banális megoldások híve. Éljenek a bonyodalmak.