A macska hamar rájött, hogy ha azt szeretné, hogy hajgumidobálósat játsszunk (nem tudom mi ez a hajgumi fetisizmus nála, de semmi nem tudja úgy érdekelni, mint a táskámból/ hajamból kibányászott hajgumi), vissza kell hoznia a lábam elé a céltárgyat. Mert én bizony nem megyek utána. Valahogy kilogikázta, hogy fölösleges nyivákolni hajnali 6kor, úgysem kap enni, amíg ki nem mászok az ágyból. Mára már megtanulta kinyitni az ajtókat is, mert én ugyebár meguntam ajtónállóskodni őkelmének.
Mindig is sejtettem, hogy minden nagy találmány mögött a lustaság áll (vagy a mások lustasága).
