Kezdek elemembe jönni. Csütörtökön meg kell ejtsük a Nagy Költözést (hát normális vagyok?? otthagyni a keletre néző szobámat, ahonnan látszanak a Wawel tornyai, összeköltözni egy párral és egy gyerekkel, még akkor is, ha a szeptemberi együttlakási főpróba zökkenőmentesen zajlott, ráadásul még nem pakoltam össze és fuvart sem szereztem), pénteken évnyitó (értek lengyelül, de csak, ha visszakérdezhetek, mindahányszor nem világos egy-két szó, amit kétlek, hogy a tanárok és diáktársak értékelnének, nem beszélve arról, hogy 1-2 óra koncentráció után az alapmondatok megértése is nehezemre esik, itt meg maratontanítás lesz, félnapos blokkokban), elfogyott a pénzem (fizetés majd 11 nap múlva), azaz csupa olyan dolog, amin lehet drámázni.
Végre valahára, mert már nagyon unom, hogy csak a munka miatt nyavalyoghatok.
